Kormos Piroska szociálpedagógus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat „Apa, Anya, Pia” program koordinátora bemutatta, hogyan működnek a szenvedélybeteg családok, amelyeket gyakran a tagadás, a problémák elhallgatása és a "nem veszünk róla tudomást" működésmód jellemez. Az emberi játszmák sajátossága szerint a függőségi rendszer fenntartásában nem csak a szerhasználó, hanem a hozzátartozók viselkedése is szerepet játszik, sokszor akaratlanul.

Elhangzott az is, hogy más függőségek – legyen szó alkoholról, drogokról, játékról vagy akár viselkedéses addikciókról – hasonló mintázatok és mechanizmusok mentén alakulnak ki.

A gyerekek ezekben a családokban gyakran túlélési szerepekbe kényszerülnek:

• Hős (megmentő, „kiváló gyerek”) – jól tanul, példás, teljesítménnyel próbálja „megtartani” a családot.

• Bűnbak– fekete bárány, a "rossz gyerek", aki lázadó, ellenkező, gyakran viselkedik problémásan, mintha „minden baj forrása” lenne; ezzel akaratlanul is eltereli a figyelmet a család valódi gondjairól.

• Bohóc – humorral oldja a feszültséget, miközben belül szorong.

• Elveszett gyerek – visszahúzódik, láthatatlanná válik.

Bár ezek a szerepek segítik a túlélést, a gyerek elveszíti a biztonságérzetét, nehezen kapcsolódik az érzéseihez, és gyakran parentizálódik is.

Az előadás hangsúlyozta, hogy a függőség sokszor ártalmatlan kipróbálással indul, miközben a társadalom gyakran természetesnek mutatja az alkoholfogyasztást. A függőség kialakulásának kockázata minden szer esetében hasonló.

A legfontosabb üzenet: a függőség következményei ellen a legerősebb védelem a kapcsolódás és a támogató közeg. Ha a gyerek életében van legalább egy biztonságot adó felnőtt, akiben megbízhat és akihez kötődni tud, az adja számára a valódi esélyt a gyógyulásra és a reményt a túlélésre.